Talán nem is olyan régen

Emlékeimben mélyen

Bizony volt egykoron,

Mikor az ördöggel

Te mit gondolsz mi van a halál után? Talán ott is ugyan olyan élet mint itt, van aki azt vallja, van aki meg azt, hogy semmi. Hallotam már olyan elképzelést is, hogy a lélek kering majd ujjá születik (japánok :D). A választ keresgéljük, kitaláljuk, elképzeljük, majd végül megalkotjuk...

Sötétség mindenhol, beborít

Akárhogy nézzük, minden ember napmint nap megküzd saját démonaival. A démonok köztünk élnek, csak nem fizikailag :)

Mint mindenki másnak, nekem is volt olyan ember az életemben akit szerettem, és akiről aszittem, hogy legalább fele anyira szeret mind én öt. A külömbség a "mindenki mástól", hogy nekem nem csak egy ilyen estem volt.

Vannak pillanatok az életemben, mikor épp nincs a közelemben senki, és ezekben a pillanatokban önfeledve gondolataimba mélyedek, oly anyira, hogy sokszor az ismerösöket sem veszem észre az utcán, vagy bárhol ahol elhaladok mellettük.

Tollam egykor vidáman dalolt,

most meg csak szivembe markol.

Nem irhatok gyönyörü hazugságot,

nem szorhatok rád csillámport,

el vagy te már varázsolva:

s nem találsz irt bánatomra.

Szakadék szélén állok most is

beleugrom, s nem találsz itt,

lent az alján cafatokban:

ott fekszem, csak már holtan.

Egy élet foltja foszlik szét ma

melynek csak magányom az okozoja

s nem irok majd több halott dalt

leugrom szivemben a tollammal.

Zeng a viz és zug az ég itt,

holtan hever az álmom itt...

Bucsudal...

Az álmoknak igenis nagy jelentösége van az életünkben, csak mi azt nem vesszük észre, mert mindig van fontosabb mondanivalonk, mintsem hogy mit álmodtam a mult éjjel...