Az álmoknak igenis nagy jelentösége van az életünkben, csak mi azt nem vesszük észre, mert mindig van fontosabb mondanivalonk, mintsem hogy mit álmodtam a mult éjjel...

Álmodunk s igy telik az élet,

s rémálom végén, majd a halál ébreszt,

mikor ráébredünk, milyen keveset is éltünk,

s fejünket behuzva semmit sem remélünk...

Akkor mindig van valaki aki megfogja a kezed,

s arcodrol letörli a csillogo könnyeket

átkarol szorosan s nem enged el többet,

s ö az aki kifogja a feléd dobott köveket.

Én szeretem mikor olyat álmodok hogy lebegek vagy repülök, az olyan felemelö érzés, igazábol nem tudom hogy hogyan lehetséges az hogy átélem az álmod...de majd ha rájövök azt is elmondom. Egy másik átélt álmom amikor zuhanok, na az az amit nagyon nem szeretek föleg az érkezést nem, mikor nekivágodok a földnek s felébredek, olyankor ugy ver a szivem, hogy az valami eszméletlen...

Na de nem csak alvásközben szoktam ám álmodni, ahogy mondani szokták álmod az életet...mikkor kedvem tartja ledölök a pihepuha ágyikomba s álmodozom, elképzelem hogy milyen lehetne másképp, más körülmények közzött élni. Elképzelem hogy milyen lenne meghalni. Aztán a siromnál a temetésemnél, ott meglátni hogy kinek is számitottam valamit, meg ki az aki csal azért jött hogy lássa ahogy az eskütt ellnségét betemeti a mocsok...

Hopsz egy kicsit elöreugrodtam az idöbe, meghalni még van idöm...:D szeretek élni...még...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.