Talán nem is olyan régen

Emlékeimben mélyen

Bizony volt egykoron,

Mikor az ördöggel

teázgattam.

Egy ködös délután volt talán,

a Sátán kopogott be korhadt ajtaján.

Egy bűnős lélekért ment azon a délután,

s azóta is ott teázgatnak a ház kopott teraszán.

Úgy lépett a házba, mint aki ölni vágyna,

de ajtón kivül maradt fénylő kaszája,

a falon halványul árnyékom,

és az övét meg sehol sem látom.

Majd egy csésze teára hívom,

teámba bele-áztatva minden kínom.

Nappalim közepén áll a Sötétség Úra,

s meleg teám nyugodtan kortyolgatja.

Azóta is minden Vasárnap délután,

ajtómon kopogtatt maga a Sátán,

bánatomból merített teámat issza,

mért nem vissz magával - talán ő sem tudja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.