Ez a csuf igazság...
2010.04.30. 22:52
Tollam egykor vidáman dalolt,
most meg csak szivembe markol.
Nem irhatok gyönyörü hazugságot,
nem szorhatok rád csillámport,
el vagy te már varázsolva:
s nem találsz irt bánatomra.
Szakadék szélén állok most is
beleugrom, s nem találsz itt,
lent az alján cafatokban:
ott fekszem, csak már holtan.
Egy élet foltja foszlik szét ma
melynek csak magányom az okozoja
s nem irok majd több halott dalt
leugrom szivemben a tollammal.
Zeng a viz és zug az ég itt,
holtan hever az álmom itt...
Bucsudal...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.